Várady György - Kawasaki

1999-2000-ben Egy Honda VFR400R nyergében belevetettem magam Kunmadaras rejtélyes világába. Rögtön pofára esés lett a vége, az első nyolcba alig bírtam bekerülni. Rá kellet jönnöm, hogy ez a motor utcára nagyon jó, de nem alkalmas versenyzésre.

2001. a csere éve volt. Nyár közepén elcseréltem a motoromat a jelenlegi Kawasaki ZXR400R–re, azért, hogy fel tudjam venni a lépést a többi versenyzővel. Ebben az évben már csak a felkészítéssel foglalkoztam, továbbá azzal, hogy mihamarabb megszokjam az új szerzeményt.

2002. próbálkozással telt. Csak a Motul kupán indultam és rögtön sikeresen vettem az akadályt. Megnyertem az összetett bajnoki címet. (4 futam ebből 3 első, 1 harmadik hely)

2003. az első csúcsdöntés éve. Továbbra is Kunmadaras maradt a fő verseny, de már több versenyre is elmentem, hogy minél többet tudjak gyakorolni. Nagyon nehéz dolgom volt egész évben, egyforma technikával rendelkező, nagyon sok jó versenyző nehezítette meg a dolgom. Megdöntöttem a kategóriám 1/4 mérföldön futott idő (11.86 sec) és sebesség (180.74 km/h) csúcsait. Sikerül megvédeni a MOTUL bajnoki címemet, ezen kívül még begyűjtöttem a MAMSZ és az EVO trófeákat is. (13 verseny, 10 első, 2 második, és 1 harmadik hely).

2004-ben új szabályok léptek életbe Madarason, és ezért törölték az eddigi csúcsokat. Az új csúcsom 1/4 mérföldön 11.96 sec. És 180.77 km/h lett. Megalakult a Kawasaki Magyarország Motorsport Egyesület és a csapat tagja lehettem, ami azzal az előnnyel járt, hogy élvezhettem (és a mai napig élvezhetem) a támogatásukat. Ennek meg is lett az eredménye, mert megnyertem a MOTUL, MAMSZ, EVO Bajnokságokat, a KIA kupában pedig második helyezést értem el. (24 verseny, 20 első, 3 második, 1 harmadik helyezés).

2005-ben minden egyes futamot és kupasorozatot megnyertem. Rekordok ugyan születtek, de sajnos nem általam, mivel eddigi idő- és sebességrekordomat is megdöntötték (Gulyás László, 11.686 sec, 185km/h). Mindezektől függetlenül teljes mértékben az én évem, a mindent elsöprő siker éve volt a 2005-ös.

2006. a botrány éve. Elsődleges célom a csúcsok újbóli megdöntése volt, mindent ennek vetettem alá. Újabb versenyző csatlakozott kategóriánkhoz, akivel már az első versenyen kakaskodásra került sor: ennek meg is lett az eredménye, hiszen az egész év kettőnk rivalizálásáról szólt. Második versenyen sikerült megdöntenem az idő- és sebességrekordot egyaránt (11.629 sec és 187.86 km/h). Az utolsó futam sikerült botrányosra: megtörtént az első hivatalos óvás Kunmadarason. Az óvást én kezdeményeztem és az eredmények engem igazoltak. Mindezektől függetlenül megvédtem a címemet.

2007. a megrázkódtatások éve volt. Újabb ötletekkel és változtatásokkal kezdtem az évet, melynek eredményeképpen az első futamon még az első háromba sem jutottam be. A következő fordulót – a sokk ellenére – megnyertem, de ehhez minden beállítást a tavalyira cseréltem vissza. A harmadik futamon dőlt el, hogy idén megszakad a sorozat: már biztosan nem lehetek bajnok. Ennek két oka is volt: az egyik a szerencsétlen technikai beállítás, a másik pedig rajtam kívülálló ok. Történt ugyanis, hogy azon a bizonyos 3. futamon a tavaly általam megóvott versenyző idén ellenem nyújtott be óvást. Az ok teljesen nevetséges volt: a reggeli problémamentes gépátvételt követően estére mégis szabálytalannak ítéltek egy alkatrészt. Így 3. helyen végeztem.

2008-ban visszaszereztem a bajnoki címemet és megdöntötték a csúcsomat. Sikeresen kezdtem az évet, hoztam minden futamot. Az utolsó futam alkalmával egy nagyon tehetséges versenyző lépett a színre, akivel a döntőben meg is kellett mérkőznöm. Nagy meglepetésemre megnyerte a futamot és időcsúcsomat (Lencsés Donát Dániel, 11.595 km/h) is megdöntötte (a sebességcsúcsot továbbra is tartottam). Az összetett bajnoki cím végül az enyém lett, de ki tudja, mi történhetett volna, ha ez a srác hamarabb képbe kerül…?! (A történetnek van utózöngéje: a futam végén – a kiváló időeredményen felbuzdulva – a Kawasaki felajánlotta a motor megvásárlását egy kikötéssel: ha minden szabályos a gépen, az előre meghatározott árat kifizetik érte, viszont, ha a gép nem szabályos elemeket és alkatrészeket tartalmaz, a Kawasaki ingyen jut hozzá. Végül minden rendben volt a motorral, így a Kawasaki fizetett és a következő évi támogatásom terhére a motor az enyém lett.

2009-ben köszönhetően a gazdasági világválságnak a szponzorok eltűntek, így egyetlen versenyen sem tudtam elindulni.

2010-ben folytatódott a kedvezőtlen időszak. Továbbra sincs egyetlen szponzor sem, hiszen a válság még mindig tart. Kedvem ugyan lenne versenyezni, hiszen tele vagyok ötletekkel és van egy új motorom is, de a pénzügyi problémák miatt továbbra sem tudok egy versenyen sem elindulni.

2011-ben a hosszúra nyúlt kényszerszünet után sikerült visszatérnem a pályára. Úgy éreztem, a motort tökélyre fejlesztettem, hiszen a két csúcstartó gépből egy kiváló harmadikat faragtam pár új alkatrésszel kiegészítve. Ezt a motort képesnek éreztem arra, hogy minden csúcsomat visszaszerezzem. Továbbra is szponzori problémákkal küzdöttem – illetve azok hiányával – így ennek megfelelően csak Kunmadarason indultam el, hiszen ez a verseny számomra az etalon, a drag bike fellegvára, továbbá csúcsaim megdöntésének színhelye. Az első futam máris jól indult, hiszen az időeredmények biztatóak voltak a csúcs visszaszerzésének tekintetében. Sajnos a nap végére problémák adódtak a pályával, így a döntőket másnapra tették át. Mivel csak egynapos versenyre készültem, lehetetlen volt másnap elindulnom, így nem is nyerhettem és 20 pont hátrányba kerültem. A következő futam nagyon jól sikerült, hiszen nyertem: a három éve elvesztett időcsúcsomat visszaszereztem, továbbá az öt éve általam beállított sebességcsúcsot is megdöntöttem (11.324 sec, 193.11 km/h). Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen csúcsokat állítok be. A harmadik futamra 7 pontos előnnyel érkeztem. Minden jól indult, hoztam a formám, már-már a zsebemben éreztem a bajnoki címet. Sajnos a technika ördöge megtréfált és a döntőbe történő kvalifikációm után a motorom megadta magát. Így nem tudtam rajthoz állni és a 7 pont előnyből 3 pont hátrányba kerültem, a bajnoki cím elúszott. Fentiek tükrében az évet vegyes érzelmekkel zártam, jövőre célom a bajnoki cím megszerzése.

Itt szeretném megragadni az alkalmat és köszönetet mondani azoknak, akik az elmúlt több mint 10 évben bíztak bennem, és támogattak: Kawasaki MMSE (fő támogatóm), Endo-Plus-Service Kft. (motorszállító gépjármű biztosítóm), valamint Topor Róbert és Lehoczky „Leo” István (szerviz „csapatom”). KÖSZÖNÖM SZÉPEN!