Aggodalomra semmi ok!

Laci szerint minden baj forrása az volt, hogy túl jó kedvű volt. A rajt előtt még a reggel, a rádióban hallott slágert énekelgette, és az első problémák megjelenése után sem szívta fel magát túlzottan. És amikor pedig a végső hibát látta füstölögni maga előtt – de ne rohanjunk ennyire előre…!

„A verseny elején teljesen nyugodtak voltunk. Elrajtoltunk, ami után egy olyan hosszú egyenes jött, hogy hatodikig tudtam felváltani. Jött a kanyar, váltottam volna vissza, mikor eltűnt a váltókar: becsúszott a kormánytól a műszerfalig... Csaba kérdezte, hogy hányadikban vagyunk épp, mondtam, hogy ötödikben, mire azt válaszolta, hogy jó lesz az – így is lett, ebben a fokozatban tettük meg a gyors hátralévő részét. De közben azért vicces volt, hogy egy kézzel próbáltam fogni a váltót, eggyel a kormányt, miközben kanyarodtunk. Időnként Csabi átnyúlt, hogy fogja ő a váltót, de akkor meg az történt, hogy kettőt-hármat lapozott egyszerre. Kalandos volt, de végül leértünk a szakaszról.

Kiderült, hogy egy csavar adta meg magát. Gyorsan kerestem a kocsiban egy ugyanolyat: a kuplungból kivettünk egy csavart a váltóba, a kuplungba pedig a taposóból vettünk ki egyet, és azzal megoldottuk a problémát. Úgyhogy ekkor megint nem voltam ideges, bár Csabi kicsit igen, holott eddig mindig fordítva volt... Mindegy, kaptunk Kiss Zsoltitól, a csapatársunktól 50 másodpercet, gondoltuk az még behozható."

"Ekkor jött a második gyors, elrajtoltunk. Éreztem, hogy végre jó a kocsi, de minden porcikája: a rugózás, a hajtás: tényleg minden szuper volt. Szerintem jól is mentünk. Az egerbaktai elágazás előtt éreztem, hogy a bal kanyarokban elúszik a kocsi. Először azt hittük, elmelegedtek a gumik. De az autó elkezdett gyengülni, és mélyült a hangja. Akkor visszavettem a gázból, de akkor már késő volt: kigyulladt az olajlámpa, és füstölni kezdett a motor. Mint kiderült, elfolyt az olaj. Legurultunk az egerbaktai elágba, és onnan sehová tovább. Kiszálltunk, és azt láttuk, hogy az autó jobb oldala egy merő olaj volt. Az olajhűtő lyukadt ki, ott folyt el minden: valószínűleg anyaghibás volt. A motor csapágyas lett, úgyhogy azokat cserélni kell, és valószínűleg a főtengelyt is.

Hiába készültünk fel tökéletesen, nagyon jó lett az autó, ezt nem tudtuk volna kiküszöbölni: nem volt rajta sérülés, nem ütöttük meg, hanem egyszerűen elfáradt az az alkatrész..."

"Kicsit szomorúak vagyunk, de megint csak az lesz, hogy összerakjuk a kocsit, felkészülünk Ózdra – ami mondjuk az egyetlen verseny, ahol eddig sosem értünk célba.. Remélem, most fordul a szerencse! Csabi egyébként megnyugtatott: ha öt versenyt megnyernünk, és a Kiss Zsoltiék másodikak, akkor is van esélyünk a bajnoki címre. Optimista fiú, ezért ül mellettem...

Úgyhogy erre az évre a hibázási lehetőségeket ellőttük, mert nagyon erős lett a kategória – a tavalyi 5-6 pároshoz képest most 18-an vagyunk. Most már észnél kell lennünk.

A készüléssel nem lesz gond: két hét múlva Székesfehérváron lesz egy nyílt nap a Volvo Ivanics kereskedésben, ahol - úgy, mint tavaly - autóztatni fogok rajongókat, úgyhogy addigra már nem lehet gikszer.”

Addig is hamarosan jön a fiúk történetének harmadik része, és a nyílt nap részleteiről is jönnek az információk.

Találkozzunk ott is!

A képeket DuEn és ifjabb Ivanics Lali készítette, további fotókat pedig a versenyről például ide találhatsz.